Klasszikus értelemben a seb folytonosság hiányt jelent a bőrön, nyálkahártyán, vagy akár a belső szerveinken. Seb folytonosság hiányát, szélesebb értelembe vett traumás sérülések, vagy belső sérülések okoznak. Azonban akár a sebész szikéje, vagy ollója is sebeket okoz a műtétek során. A legtöbb, ilyen kisebb folytonosság hiány, seb akár magától is zárul, meggyógyulhat.
A fiatal egészséges állatokon ez a spontán sebgyógyulás gyorsabban zajlik. Míg idősebb, különösen betegségekkel is küzdő idős egyedeken jóval hosszabb ideig tart ugyanez. A sebgyógyulást a legtöbb idült, lázzal és egyéb súlyos általános tünetekkel járó megbetegedés (cukorbetegség, rosszindulatú betegségek, fertőző betegségek) és többféle gyógyszeres kezelés (szteroidok, citosztatikumok) lényegesen befolyásolja, hátráltatja.
A legfiatalabb, legegészségesebb állatokon is érdemes lehet azonban a sebgyógyulást segíteni, serkenteni, hiszen nem mindegy, hogy 4, vagy 6, esetleg 10 napig, vagy akár hetekig, hónapokig kell egy seb miatt kezelni, kíméletes életmódra kényszeríteni egy aktív, fejlődő szervezetet.
Elsősorban idősebb, netán betegséggel is küzdő egyedek esetében a sebgyógyulás heteket, hónapokat is késedelmet szenvedhet. Ezek az állatok akár életük végéig kellemetlen, fájdalmas, váladékozó tünetek miatt szenvedhetnek, ha nem támogatjuk hatékonyan a sebgyógyulást.
A sebgyógyulás folyamata:
A sebgyógyulás folyamata klasszikus értelemben 3 fázisra osztható.
1.) A tisztulás (gyulladás, inflammáció) szakaszában a sebbe folyadék (kezdetben vér, majd vérszérum) lép ki. Gyakorlatilag a seb létrejöttének időpontjától kezdődően, amely mintegy kimossa a területről az elhalt szöveteket, vele együtt a kórokozó baktériumokat és egyéb szennyeződéseket. Ezzel majdnem egyidejűleg a fehérvérsejtek lépnek a területre, amelyek segítségével a szervezet védekezik a fertőzésekkel szemben.
2.) Az újraépülés (sarjadzás, granuláció) szakaszban a szervezet új szöveteket épít a seb alapjáról kifelé a környezet irányába. Ez az új szövet az ún. sarj szövet (angiofibroblast szövet), amely jó vérellátású, kissé sérülékeny, vérzékeny, érzékeny szövet. Feladata a szövethiány kitöltése és jó alap biztosítása a hámszövetek kialakulásának. Ez utóbbi folyamat
3.) az érés (hámosodás, epitelizáció) szakaszban következik be, amely során az angiofibroblast szövetre a seb széli területeiről a hámszövet (bőr, vagy nyálkahártya) ”bekúszik” a középső területek fölé és lassan beborítja a korábban hámhiányos területet. A seb mélyén lévő granulációs (angiofibroblast) szövet is érik, szerkezete megváltozik. A három szakasz nem különül el élesen egymástól. Az 1.) szakasz is (ugyan csökkenő intenzitással, de) zajlik a sebgyógyulás végéig. A hámosodás is elindulhat már a 2.) szakaszban is, de ekkor az epitelizáció folyamata még igen lassú.
Mindhárom sebgyógyulási szakaszban előfordulhatnak eltérések, zavarok, késleltetés a sebek gyógyulásában. A szakaszok időigénye nagy mértékben függ a sérülés súlyosságától, lokalizációjától, valamint belső (szervezettől függő) és külső (környezeti) tényezőktől is.
Amikor a sebgyógyulás nem a leírtak szerint zajlik.
Talán a leggyakoribb és leginkább veszélyes (ellátatlan sebek esetében akár halálra vezető) sebgyógyulási zavar a sebek fertőződése mind ember, mind állatok esetében.
A természetes úton keletkező sebeknél sokszor a sebzést okozó tárgy, vagy a környezet kórokozói nagyobbrészt baktériumok. Kisebb részben gombák, és vírusok szabad utat kapnak a bőr sérülésével a szervezet belső rétegei, szervei irányába. Jóval ritkábban orvos/állatorvos által műtéti beavatkozás során készített sebek is fertőződhetnek a műtét ideje alatt, vagy később a sebgyógyulás szakaszaiban.
Amennyiben a sebgyógyulás szakaszai nem tudnak kellő gyorsasággal zajlani, valamint a bejutott kórokozók ”kellően” patogének, ”elégséges” számban vannak jelen, úgy a sebterület gyulladásos folyamataiban kezdenek a rossz keringés és a szövetszétesés, gennyesedés folyamatai előtérbe kerülni, amivel a sebgyógyulás további késlekedést, zavarokat szenved.
A seb környéke is duzzad, gyulladás alakul ki. A szervezet igyekszik elhatárolni a káros folyamatot, de a régió nyirokcsomói megnagyobbodnak, rosszabb esetben szintén a kórokozók áldozatává válnak. A nyirokrendszeren keresztül (lymphogén út) a gyulladás tovaterjedhet a szervezet más területeire is. Az elszaporodó kórokozók a vérerekbe is betörhetnek, és ilyen módon (hematogén út) a szervezet bármely pontjára továbbjut a fertőzés. A sebek fertőződése a gyógyulás bármelyik szakaszában megtörténhet, így a sebgyógyulás kialakulásától a gyógyulás befejeztéig érdemes tenni ellene.
