
Az 1970-es évek végétől új, félelmetes vírusos betegség jelentkezett kutyáknál, amely rémisztő gyorsasággal terjedt el az egész világon, és korábban nem ismert mértékű elhullási és ragályozási számokat produkált. Magyarországon a 80-as évek elejétől van jelen a parvóvírusos bélgyulladás.
A betegség okozója egy, a kutyákhoz alkalmazkodott, apró (latinul parva) vírus, az ún CPV-2 (canine parvo virus 2), amely az utóbbi évtizedekben genetikailag módosult törzseket hozott létre (CPV-2a, CPV-2b, CPV-2c) melyek közül a 2a és 2b variáns már a macskákat is képes megbetegíteni.
A fentiek mellett létezik a macskákat megbetegítő FPV (feline parvo virus) is, amely a macskák úgynevezett fertőző panleukopénia nevű, szintén rendkívül veszélyes, sokszor elhullást okozó betegségét okozza. Ez utóbbi macskavírus a kutyákra nem jelent veszélyt.
A vírusfertőzés mértéke:
A parvóvírusok általában, így a kutyák parvóvírusos bélgyulladása is rendkívüli módon ragályos, állatról-állatra, vagy ragályfogó tárgyakon keresztül is gyorsan terjed. Az apró méretű vírus szokatlanul ellenálló a környezeti hatásokkal, akár a fertőtlenítő szerekkel szemben is, így a környezetben beszáradt testváladékokban, bélsárral szennyezett felületeken akár hónapokig is életképes, fertőzőképes maradhat.
A betegségre leghajlamosabb egyedek:

A betegség legtöbbször kölyökkutyákon (6-24 hetes korban, amikor az anyai immunitás már csökken,
de a saját immunitás még nem épült fel) jelentkezik. Azonban a kifejlett és idős állatokat is képes megbetegíteni, különösen:
- ha nem rendszeresen vakcinázottak,
- legyengültek,
- társ-betegségekkel is küzdenek, vagy
- immunhiányos állapot lép fel náluk, illetve
- nagy az egyedsűrűség,
- kifogásolhatóak a higiéniai körülmények.
A fertőzés kialakulása:
A fertőződés az esetek többségében szájon át történik, a vírussal fertőzött bélsár útján, de az anyaállat már a méhen belül is megfertőzheti utódját. A vírus a fogékony szervezetben a gyorsan osztódó sejtekben szaporodik, így először a nyirokszervekben sokszorozódik, károsítva ezzel a vörös csontvelőt és a nyirokcsomókat, de ezzel szinte egyidejűleg a bélbolyhok hámsejtjeinek a pusztulását is előidézi.
Tünetek:

A leírtak összessége a fertőződés után néhány nappal már előidézi a súlyos, heveny tüneteket:
- a nagy mennyiségű, véres, bűzös hasmenéses bélsárürítést,
- nagyfokú elesettséget
- bágyadtságot
- lázat
- hányást és
- következményes kiszáradást.
A súlyos heveny tüneteket gyakran követi és súlyosbítja a szapora légzés és szívverés is. Paradox módon megfigyelhető, hogy a robosztus, erőteljes kutyafajták (rottweiler, staffordshire terrier, német juhász, dobermann) egyedei általában érzékenyebbek a parvóvírusos bélgyulladás kórokozójára, ezekben a kölykökben gyakrabban fatális a megbetegedés. A parvóvírusos bélgyulladás tünetei is ritkán jelentkeznek ”vegytisztán egyszerű” fertőzésként, de gyakran súlyosbítják más vírusos, bakteriális, és parazitás fertőzések.
A betegség felismerése és gyógykezelése:
A betegség felismerését segíti a :
- jellegzetes szagú, profúz (nagy mennyiségű),
- véres-hasmenéses bélsár,
- hányás,
- nagyfokú elesettség és láz egyidejű jelentkezése
- valamint az étel és folyadék teljes elutasítása
- de a definitív diagnózishoz a bélsár mintából kimutatott (ELISA alapú vírus antigén gyorsteszt, vagy PCR) vírus jelenlét vagy vér ellenanyag vizsgálat szükséges.

A kölykökben gyorsan súlyos állapotot előidéző, akár halálos kimenetelű betegség gyanúja esetén azonban nagyon fontos az idejekorán megkezdett, intenzív gyógykezelés. Ennek elsőrendű eszköze az intenzív folyadékterápia, amelynek során a beteg kölyök ionháztartásának, sav-bázis egyensúlyának, vércukorszintjének és testhőjének a megőrzése az elsőrendű cél. Emellett ugyanilyen fontos az antibiotikum terápia (társfertőzéseket megelőzése), láz- és hányás csillapítás és gyulladáscsökkentés, nyálkahártya védelem, probiotikum és esetenként a szérum (ellenanyag) terápia is. Súlyos, elhúzódó esetekben nemritkán szükség van a légzési-, keringési-, csontvelői-, emésztési-, máj- és vese működés támogatására, helyreállítására is.
A betegség mortalitása (elhullási arány) a 80’-as évek hőskorában részben az akkori kezelési lehetőségek, részben a CPV-2 vírus tulajdonságai miatt még sokkal magasabb volt – de a nem kellő időben felismert, nem kellő intenzitással kezelt, és szövődményes esetek napjainkban is gyakran a kölykök elvesztésével járnak.
Életeket mentő kiegészítő terápiák szerepe:
A parvóvírusos bélgyulladás súlyos, összetett kórfolyamataiban fontos, nemritkán életmentő szerepe van a kiegészítő terápiáknak. Fontos megjegyezni, hogy a részletesen leírt elsődleges kezeléseket a kiegészítő kezelések nem helyettesítik, pláne nem teszik feleslegessé az elsődleges terápiákat, de alkalmazásukkal a végzetes megbetegedések száma és az esetleges maradványtünetek is nagymértékben csökkenthetők, a felépülési idő rövidíthető.

A parvóvírusos bélgyulladás kiegészítő kezelésére elsősorban a Parvir szirupot ajánljuk, amely már számos beteg esetében bizonyította kedvező hatását. Emellett a vérvesztség, és csontvelő károsodás miatt kialakuló anémia, leukopénia és trombocitopénia rendezésére igen előnyös lehet a Thrombup szirup alkalmazása is. A heveny, félheveny tünetek rendezése után az újra fertőződések megelőzése céljára az Immvir szirup és az Immvir tabletta míg az általános immunerősítés érdekében az Immunorm szirup és
Immunorm tabletta rendszeres adása is megfontolandó.
A védőoltás szerepe:

A betegség megelőzésében a higiéniás körülmények mellett a védőoltásoknak van kiemelt jelentősége. Rendkívül fontos, hogy a kölykök anyja, illetve minden a környezetükben élő kutya rendszeresen oltott, ezáltal védett legyen parvóvírusos bélgyulladás ellen.
A (parazitamentesített!) kölykök vakcinázása már 6-8 hetes korban meg kell, hogy kezdődjön, és 2 hetes időközönként 2 monovalens és 2 (parvót is tartalmazó) polivalens védőoltás javasolt a kutyák első életévében, lehetőleg 3-4 hónapos koruk előtt.
A későbbiekben is ajánlott a kötelező, veszettség elleni védőoltás mellé a parvóvírusos bélgyulladás elleni komponenst is tartalmazó ún. kombinált védőoltást kérni.